Talán utólagos okoskodásnak tűnhet, de azt gondolom a lehető legjobban alakult Évi menetelése Londonban. Persze nem tartom lehetetlennek, hogy legyőzte volna Menezest az elődöntőben, majd Dumitrut a döntőben, de ehhez még a tegnap mutatottnál is nagyobb bravúr kellett volna. Ha megveri az egyébként verhető Van Snicket (kézben is volt a meccs), utána jött volna a brazil, és ha netán egy vereséggel kerül oda a bronzmérkőzésre, ki tudja, talán másként alakul. Igaz, ennek a fejtegetésnek most már nincs túl sok értelme.
Szívből örülök ennek a bronzéremnek, nagyon régen örültem ennyire magyar olimpiai sikernek, mint a tegnapinak. Voltak egészen csodálatos pillanatai ennek a sikernek, még olyanok is, amelyek elsőre nem tűntek feltétlenül annak. Például az, hogy nem volt hajlandó lekopogni a fojtást Van Snick ellen, s mint utóbb megtudtam, ez eszébe sem jutott. Pedig aki került hasonló helyzetbe, az pontosan tudja, hogy a hasonló szituációknál még az adrenalin is kevés, hogy elnyomja a fájdalmat - mindent legyőző akarat kell hozzá. Mint ahogy ahhoz is, hogy valaki egy ilyen vereség után úgy álljon oda a kínai Wu ellen, ahogyan azt Évi tette. Wu egyébként egyike azon két nem japán versenyzőnek, aki az elmúlt három (!) évben legyőzte Fukumit. Fukumit az utóbbi időben csak honfitársa Aszami Haruna szokta megverni, de még ő sem így, ahogyan Évi. Hideg fej és hatalmas szív kellett hozzá. Mindkettő megvolt. Gyönyörű volt, Évi!
Érdemes még néhány szót ejteni a győztes Menezesről is, akinek a fejlődése egészen káprázatosan egyenes ívű. Négy éve még 18 évesen épp Évitől kapott ki az olimpián. Közben és utána nyert két junior világbajnokságot, szerzett már két felnőtt vb-érmet és nyert pánamerikai bajnokságot is - persze a felnőttek között. Őt és a legtöbb brazil lányt elsősorban a riói olimpia potenciális favoritjaként emlegettük az utóbbi években, most már biztos vagyok abban, hogy nem csak ő fog komoly sikert elérni az idei játékokon. Erika Miranda, Mayra Aguiar vagy Rafaela Silva véghezviheti ugyanazt a bravúrt amit Menezes: nagyon fiatalon, rendkívül érett versenyzéssel érmet nyerhet, bármilyen színűt. És persze nem szabad elfeledkezni a jóval rutinosabb férfi versenyzőkről sem. Cunha a papírforma szerint Ungvári Mikivel találkozhat (de jó lenne, mert ez a legjobb nyolc között jöhetne össze!), Rafael Silva Bor Barnának jelenthet - igazán méretes - akadályt, a világranglista vezető Guilheirót és Tiago Camilót pedig senkinek nem kell bemutatni, akik az elmúlt években követték a dzsúdót. Szóval, ne lepődjünk meg nagyon, ha a sportág olimpiai éremtáblázatán már most a következő olimpia rendezője zár az élen.
És a végére még egy apróság. Többen kérdezték, hogy hogyan lehet egy egyszerű(nek tűnő) ledöntéssel ippont elérni. A válasz nagyon egyszerű: az ipponnak nem feltétele, hogy a végrehajtott technika nagy ívű legyen. A technika kivitelezőjének uralnia kell a technikát, annak folyamatosnak kell lennie és a végén a hátára kell érkeznie az ellenfélnek. Ez a három feltétel tökéletesen teljesültek Évi esetében.
