Melyik válogatott lehet a jövő csapata? A szambázó ifjú varázslókból kifogyhatatlan Brazília? Az egyre sokszínűbb német vagy francia válogatott? Netán már a fiataljait is európai csúcskluboknál pallérozó afrikai országok valamelyike? Könnyen lehet. Ám jelen állás szerint én mégis a kulcsposztokon leendő világklasszisok egész sorát felvonultató belga válogatottra tenném a voksomat. Avagy lehet-e elrontani egy olyan csapatot, mely a jelenkor egyik legnagyobb kapustehetségével kezdődik és az "új Drogbával" zárul, kettejük között pedig három világklasszis belső védő és egy leendő aranylabdás is helyet követel magának? A kérdést most Marc Wilmotsnak kell megválaszolnia, aki a feleletre jelentős edzői tapasztalat nélkül készül.
Belgium pillanatnyilag a 40. helyen áll a nemzetközi szövetség világranglistáján, három hellyel Magyarország mögött, ám azt hiszem, Egervári Sándor bármennyire is szereti saját fiait, szívesen cserélne Wilmotsszal, ha egy komoly erőt képviselő válogatott elleni meccsre nem csupán szerethető, hanem nyerő csapatot szeretne kiállítani. A példáért nem kell nagyon messzire visszatekintenünk: a belgák - igaz, csak felkészülési meccsen - 4-2-re verték Hollandiát, mi viszont 4-1-es vereséggel zártunk a Van Gaal-csapat ellen. De ez most tényleg nem a magyar csapatról szól! Sokkal inkább Courtois-ról, Vermaelenről, Hazard-ról és Lukakuról, de nézzük posztonként!
Bár a jelenleg a Torino kapuját védő, középszerűnél valamivel jobb Jean-Francois Gillet sem számít rossznak, a jövő azért mégiscsak a húszesztendős Thibault Courtois-é, akiről mi, magyarok először akkor hallhattunk, amikor 18 évesen kiszorította a Genkből a válogatott kerettag Köteles Lászlót. A világ pedig akkor, amikor leigazolta a Chelsea, majd kölcsönadta az Atletico Madridnak, amely megnyerte vele az Európa Ligát, majd anyaegyesülete ellen az európai Szuperkupát is.
Ha már a jövő csapatáról írok, a védelmet természetesen nem a 34 éves Daniel van Buytennel képzelem el, sokkal inkább a Vermaelen, Kompany, Vertonghen hármassal. Az említett trió minden tagja a világ legerősebb bajnokságának tartott Premier League első négy csapatában játszik, és ott alapembernek számít. A problémát csak az jelentheti, hogy klubcsapatukban mindannyian belső védőként futballoznak, és bár Vermaelen és Vertonghen is képes balhátvédként helytállni, azért világklasszis teljesítményt inkább középen láthattunk tőlük eddig. Vermaelen például kifejezetten sérelmezte, amikor tavaly az Arsenalban Wenger a szélre tette, sokat is hibázott, talán ez is az oka annak, hogy Wilmots inkább a Tottenham új igazolását helyezte ide. A jobboldalon amúgy Juhász Roland csapattársa, Guillaume Gillet kapott eddig lehetőséget, ő azért minimum egy polccal lejjebb található, mint a korábban említett társak.
A bőség zavarával leginkább középpályásoknál küzdenek a belgák. Egyre inkább úgy fest, Marouane Fellaini már kinőtte az Evertont, a szintén nem ügyetlen Moussa Dembelé iránt nagyon élénk érdeklődést mutatott a Real Madrid (végül ő is a Spurshöz került), Axel Witselért a Zenit 30 millió eurót fizetett a Benficának, Kevin de Bruyne-t a BL-győztes Chelsea vitte (majd adta kölcsön a Werder Bremennek), Steven Defour a Portóban érhet be és akkor még nem esett szó Eden Hazard-ról, akiről talán már egyetlen Chelsea-drukker sem gondolja, hogy rossz vásárt csinált vele a klub, amikor több mint 30 millió fontot fizetett érte. A Franciaországban kétszer is az év legjobbjának választott zseniről - aki véleményem szerint öt éven belül az Aranylabdára is esélyes lehet - Ferkai kolléga már hosszabban írt. A felsorolt öt középpályás átlagéletkora amúgy 23 év alatt van...
A támadókról is hosszabban lehetne értekezni, én mégis egy nevet emelnék ki: a 19 (!) éves Romelu Lukakuét, aki már 16 évesen bizonyított a nemzetközi porondon az Anderlechtben. Azóta a Drogba-utódnak tartott ifjú csatárt leigazolta a Chelsea, és idén a West Bromwich Albionban, Gera Zoltán csapattársaként bizonyíthatja, hogy megérett a komolyabb feladatokra (az első meccsén mindjárt győztes gólt szerzett).
Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy a belga válogatott tényleg a jövő nagy együttese lehet, hatalmas lehetőségek rejlenek benne, amelyek korántsem biztos kimagasló eredményekre válthatóak. A legfőbb bizonytalansági tényezőt talán Marc Wilmots jelenti, aki egy rövid, Schalkénél eltöltött időszaktól eltekintve nem dolgozott ilyen kaliberű játékosokkal vezetőedzőként, viszont játékosként (és később politikusként) is karizmatikus vezérként ismerhettük meg. Ha képes lesz az ifjú csillagokat egységes, jó csapattá gyúrni és megtalálja a megfelelő szerkezetet, amelyben Hazard, Dembelé és Fellaini is jól érzi magát, akkor akár világverő csapatot is formálhat a közelmúltban még többnyire egy karlegyintéssel elintézett, szürke belga nemzeti csapatból.
